Bethlen István első kormányalakítása

Kádár János mellett minden bizonnyal Bethlen István a huszadik századi magyar történelem legmeghatározóbb politikusa. Bár jó pár intézkedése ellentmondásos, a Trianon utáni Magyarország politikai és gazdasági konszolidálásában játszott szerepe nehezen vitatható. Nem véletlen, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere kezdetben őt szemelte ki szellemi elődjének, ám ez az érdeklődés ma már csak takaréklángon ég.

Akad történész, aki nem ért egyet azzal, hogy a két világháború közötti időszakot en bloc Horthy-korszaknak nevezzük. Ez azzal magyarázható, hogy a kormányzó leginkább csak a nevezett időszak elején (1919-1920-ban) és végén (a II. világháború éveiben) jutott politikai szerephez. Viszont - szól az ellenjavaslat - mivel Bethlen István gróf 1921 és 1931 között volt a Magyar Királyság miniszterelnöke, ez az évtized méltán viselhetné a Bethlen-korszak elnevezést.

Szintén nehézkes az ekkor felállított politikai rendszer leírása. Romsics Ignác, Bethlen biográfusa autoriter polgári parlamentarizmusnak nevezte Bethlen művét. Meghatározása abból fakad, hogy az erdélyi gróf a 19. századi liberalizmus híve volt. Ezt úgy kell érteni, hogy elfogadta a polgárosodás tényét, viszont azon dolgozott, hogy az ország irányítói továbbra is a nagybirtokos arisztokrácia, a vagyonos és művelt rétegek köréből kerüljenek ki.

Az olyan mozgalmakat, melyek a polgári szabadságjogok kiterjesztésére, netán a társadalmi berendezkedés teljes átalakítására törekedtek (mint amilyen a fasizmus vagy a bolsevizmus volt), mindvégig gátolni igyekezett. Ezt a világképet jól tükrözik oktatási miniszterének, Klebelsberg Kunónak a szavai:

"Nagy veszedelem az, ha az általános, titkos választójogot műveletlen, értelmetlen tömegeknek kell gyakorolniuk. Televényföldje az ilyen nép a legrosszabb demagógiának."

A konszolidáció

Bethlen gróf azért váltotta Teleki Pált a miniszterelnöki székben 1921. április 14-én, mert elődje kompromittálódott az első "királypuccs" során. A második "királypuccsot" már Bethlen hiúsította meg, ezt követően törvényt is hoztak a Habsburg-ház trónfosztásáról - a magyar történelemben immár harmadszor, véglegesen.

Bethlen egy erős kormányzópártot kívánt létrehozni, olyat, amilyen a dualizmus idején a Szabadelvű Párt vagy a Nemzeti Munkapárt volt. Ennek érdekében kiegyezett a szociáldemokratákkal, hogy a munkásság legális képviselőivel szót értsen. Társaival belépett a kormányzó Kisgazdapártba, majd saját politikai céljai szerint átformálta annak arculatát.

A formáció hivatalos neve kimondhatatlanul hosszú volt (Keresztény-Keresztyén Földmíves-, Kisgazda- és Polgári Párt), így a kortársak általában Egyeséges Pártként hivatkoztak rá - még a választási plakátokon is. Állandó választási győzelmeit a választójog szűkítésével és a vidéken bevezetett nyílt szavazás intézményével betonozta be, a felsőház bevezetésével pedig tovább növelte a nemesek és nagypolgárok politikai befolyását.

Azzal kapcsolatban, hogy a Trianon utáni ország gazdasági szerkezetváltása mennyiben volt a bethleni politika érdeme és mennyiben valósultak meg inkább a kor tendenciái, még most is folynak a kutatások. Az azonban tény, hogy a gazdasági konszolidációhoz jelentősen hozzájárult Magyarország népszövetségi csatlakozása, majd az ezt követő kölcsön felvétele 1924-ben. Ezek után már létre lehetett hozni az önálló Magyar Nemzeti Bankot, ami egy új, erős valutát tudott kibocsátani: a pengőt.

A már említett Klebelsberg Kunó továbbfejlesztette a népiskolai hálózatot és felsőoktatást azért, hogy a magyar "kultúrfölény" megvalósításával biztosítsák a Kárpát-medence feletti befolyást. Távlati céljairól a miniszter így nyilatkozott 1925-ben:

"A trianoni béke következtében lefegyverzett Magyarországban a kultusztárca voltaképpen honvédelmi tárca is. Honvédelmi tárca olyan értelemben, hogy most elsősorban a szellem, a művelődés fegyvereivel kell védeni hazánkat, és ezekkel az eszközökkel kell mindig újból és újból bizonyítanunk a világ nemzetei előtt, hogy a magyar viszontagságos életének második ezer esztendejében is életképes, erős és hogy bántani nagy történelmi igazságtalanság."

A külpolitikában Bethlen az óvatos revízió pártján állt, amihez Olaszországban talált politikai szövetségesre. Az olaszok már az 1921-es soproni népszavazás idején is támogatták Magyarországot (holott a két nép az első világháborúban még ellenfélként néztek egymással szembe). Bethlen másik célja volt, hogy enyhítsen a kisantant szorításán. Mint 1927-ben fogalmazott:

"Magyarországnak Trianon óta csak egyetlen célja lehetett, [...] az, hogy darabokra vagdalt országunkat újból összefoltozzuk és nemzetünk a Duna-medencében visszaszerezze az őt megillető súlyát és szerepét. Ennek útjában nem is a nagyhatalmak állnak, hanem a szomszédok."

Bethlen bukását végül az 1929-es gazdasági világválság hozta el. 1931-ben még úgy tervezte, hogy csak rövid időre távozik a politikai életből. Ahogy akkor Pesten mondták: "Bethlen úgy megy, mint aki jön."

Visszatérésére azonban nem került sor. Horthy tanácsadójaként továbbra is a magyar politikai élet grand old manje maradt, ezért a második világháború végén a megszálló szovjet csapatok az elsők között hurcolták magukkal. A Szovjetunióban halt meg 1946. október 5-én. Földi maradványait 1994-ben temették újra a Kerepesi temetőben.

Bethlen gróf emlékezete

A kortársak közül a neves történész, Fejtő Ferenc a következő szavakkal jellemezte Bethlen miniszterelnökségét:

"A Bethlen-kormány elősegítette, hogy a külföldi tőkének olcsó és engedelmes munkaerő álljon a rendelkezésére, így aztán az idegen tőkések számára Magyarország valóságos paradicsom volt. A kormány e könnyítései ugyanakkor előmozdították az ország iparosítását. A Bethlen-kormány tíz esztendejét a tekintélyuralom és a liberalizmus, az önkény és a törvényesség sajátos vegyüléke jellemezte."

Az elismert író, Márai Sándor, így örökítette meg Bethlen alakját:

"Bizonyos, hogy Bethlen István volt az utolsó negyed század egyetlen jelentős, talán egyetlen magyar államférfija. [...] A messzeségben, a történelmi távlatokban Bethlen az államférfi csalhatatlan érzékelésével látta a magyarság sorsát; de közelségben nem látta azt, ami a magyar társadalomban változásra megérett."

A gazdasági világválság éveiben a kor nagy költője, József Attila írt egy nem éppen ódai hangvételű verset hozzá:

BETHLEN ISTVÁN

A második világháborút követően Andics Erzsébet adta meg a kommunista történetírás számára a fő irányvonalat, mely szerint Magyarországon lényegében negyedszázadon át fasiszta rendszer volt. Ez a megítélés volt jellemző egészen a hatvanas évek végéig, amikorra már az újabb történészgeneráció nem feltétlenül tett egyenlőségjelet a fasizmus és a Horthy-korszak (s vele Bethlen) közé.

Mint azt fentebb említettem, a gróf életrajzát Romsics Ignác írta meg, amely azóta számos kiadást megélt. Ebben a következő szemlélet mentén jellemezte Bethlen politikai karakterét: "Baloldali, de nem doktriner, nemzeti, de nem nacionalista s népi, de nem narodnyik."

2013. október 7-én a budai Várban szobrot állítottak Bethlen Istvánnak. Előtte három nappal konferenciát tartottak az Országház felsőházi termében, ahol a felszólaló történészek több irányból is megvizsgálták a bethleni korszakot. A konferenciát Kövér László házelnök a következő szavakkal nyitotta meg:

"Az önök feladata részletesen bemutatni, hogy egy gazdaságilag kifosztott, társadalmában szétzilált, megalázott, ellenségektől körülvett ország egy évtized alatt miképp válik gazdaságilag versenyképessé, hogyan igyekszik társadalmi békét teremteni, miképp vívja ki magának a külvilág tiszteletét."

Az eredménnyel minden bizonnyal nem volt elégedett: a felszólalók ugyanis nem csupán a Kövér által elvárt eredményekre, hanem a korszak árnyoldalaira is felhívták a figyelmet, objektívebb képet adva annak ellentmondásosságáról. Jól látszik, hogy a 2013-ban még önmagát kereső Nemzeti Együttműködés Rendszere először Bethlenben próbálta megtalálni önmaga előképét. Mivel az a kép, amelyet a történészszakma mutatott neki, nem volt kedvükre való, a szobor felállítása óta nemigen látni jeleit annak, hogy az erdélyi grófot jobban előtérbe kívánják helyezni az emlékezetpolitikában.

Felhasznált irodalom:

• Romsics Ignác: Bethlen István (2019, Helikon)
• Gróf Bethlen István és kora (2021, Országház Kiadó)